Olyan jó, hogy vannak világnapok. Amikor kiemelt figyelem van egy-egy eszmén, gondolaton, tevékenységen. Amikor megállunk és rátekintünk a dologra, amit éppen ünneplünk.

Írom ezt éppen a Boldogság Világnapján.

Miközben azt is érzem mennyire viszonylagos a boldogság. Milyen esetleges, törékeny és illékony, máskor bármin felülemelkedő.

Bárhol, bármikor olvasod most ezeket a sorokat, állj meg egy pillanatra és keress valamit, ami egy pillanatra megnyugvást, örömet vagy akár boldogságot ébreszt benned. Mondom az enyémet, hátha elindít téged is:

Itt éppen reggel van, tavaszodik és az ablakon keresztül csiklandoz a napfény. Hol a szemembe süt, hol csak szórtan, kellemesen érintget. Jó érzés.

Hálás vagyok, amiért jó hangulatban, korán indult a napom és mosolygok, mert mielőtt leültem írni  már a boldogsággal foglalkoztam, fogalmaztam a  gondolatokat amiket papírra akarok vetni.

Jelentősége van annak, mire fókuszálok.

Tehetném, hogy végigveszem, milyen kellemetlen vagy rossz dolgok vannak körülöttem és bennem, de ezt most el tudom engedni.

Ehelyett már az is boldogsággal tölt el, hogy korán ébredtem, pozitív gondolatokkal, mosolyogva.

Nem szeretném, ha azt hinnéd, attól, hogy a lelki egészséggel foglalkozom, nem szoktam levert, szomorú, rosszkedvű vagy gondterhelt lenni.

Dehogynem.

Vannak technikák, amikkel ezek kordában tarthatóak, de közel sem vagyok mindig vidám, jókedvű, boldog. Ma viszont kifejezetten jól érzem magam a bőrömben.

Az, hogy ennek mennyi köze van ahhoz, hogy napok óta tudom, a boldogságról akarok írni, azt nem tudom. De nem is fontos 🙂  Lényeg az eredmény.

1. Mi a boldogság?

Te tudod? Vagy talán helyesebben: érzed?

Régóta kutatják, definiálják, mérik, de vajon meg lehet mérni az érzést, amikor átfolyik a víz a kezeden és visszahullik a tengerbe?

Lehet definiálni azt, ami elönt, amikor szerelmes vagy?

Nem hiszem.

Ez a boldogságdolog olyasmi, amit mindenki keres, kerget, de igazából nem leírható.

• Talán egy készség, amit el kell sajátítani.
• Talán egy tevékenység, amit gyakorolni kell, hogy képessé válj megtenni.
• Vagy egy, a testünkben megbúvó hormon, rejtett szerv, aminek a működését még nem ismerjük, így befolyásolni sem tudjuk.
• Esetleg egy csoda, amit angyalok/tündérek/ szellemek/ Isten (hitünktől függően)  tesz velünk abból a világból, amit nem látunk.

Ki tudja…

 A lényeg: valami ősi vágy hajt afelé, hogy minél többször, minél többet megtapasztaljunk belőle.

És milyen érdekes, hogy gyakran erőfeszítés, sőt fájdalom kötődik hozzá.

Vegyük pl a gyermek születését. Fáj? Igen. Boldogság? Igen.

Vagy egy komoly, dédelgetett cél elérése. Nehéz? Igen. Boldogság? Igen.

2. Miért nem tesszük?

Ha tudjuk mit kell tenni a boldogságért,  miért nem tesszük?

Vegyük azt a boldogságot, amit állítólag meditációval lehet elérni.

Ha el lehet érni, vajon miért nem meditál minden ember egész álló nap? 

Megmondom.

Mert nehéz. Meló, lemondással jár.

Odaülni, csinálni, akkor is, amikor nincs kedv, akarat, vágy rá.

De mi a gyümölcse? A boldogság megtapasztalása. 

Mégsem csináljuk.

3. Miből áll össze?

Vajon sok kis öröm kitesz egy nagy boldogságot vagy ez nem így működik? 

Nos, erről is eltérőek a vélemények és talán a tapasztalatok is.

Az mindenesetre biztosan állítható, hogy a kis örömök keresése, kihangsúlyozása segíti a jobb közérzetet és általános állapotot, sőt a gondolkodásmódot is képes áthangolni optimistábbá.

És amennyiben ennek van  köze a boldogsághoz, ráadásul a mindennapjainkra is hatással van, akkor tegyük!

4. Mit tudunk és mit nem?

Szedjük össze mi az amit tudunk a boldogság eléréséről:

• gyakran kis apró örömök állnak össze egy nagy boldogsággá
• van, amikor hirtelen tör ránk
• előfordul, hogy egy emlék hozza elő, amit megtörténtekor nem feltétlenül éltünk meg boldogságként, szimplán csak jól éreztük magunkat és utólag értékelődött át
• ellazult állapotban könnyebb elérni
• szinte kizárt, hogy felbukkanjon stresszes állapotunkban
• együtt járhat fájdalommal
• nem feltétele a pénz
• van pillanatokra felbukkanó vagy hosszabban fennálló boldogságállapot
• az idegrendszerünk néha túlreagálja> azt érezzük, nem tudunk többet befogadni belőle ( ez nem igaz, de adott helyzetben ezt nem biztos, hogy fel tudjuk mérni)

Mi az, amit nem tudunk:

• pontosan mire van szükség az elérésére
• mennyire múlik rajtunk
• mi befolyásolja
• hogyan tudjuk „előállítani”
• mit kell tenni a tartósításához

Sok elgondolkodtató kérdés. Kérlek szánj egy kis időt, gondold át, mi a Te véleményed, megélésed?

Gyere a MIT KEZDJEK A VESZTESÉGEIMMEL facebook csoportba és beszélgessünk róla!

Fentiek kizárólag a saját megéléseimet, véleményemet tükrözik.

Ne fogadd el, csak gondolkozz el rajta.

Legyen ez az év a boldogság elérésének kutatása. Év végén egyeztetünk, ki mire jutott 🙂  

Ígérem, összeszedek majd kutatásokat, hivatalos méréseket, definíciókat is a boldogságról és elhozom neked, de ez az írás most nem erről szólt.

Addig is ITT megtalálsz, ha támogatásra van szükséged vagy csak szimplán beszélgetnél. egy 30 perces ismerkedős  beszélgetésre a vendégem vagy!

A boldogság témakörében ajánlom még a Boldog Vállalkozó-ról szóló írásomat: 

A Boldog Vállalkozó